Hasrafektetés: mikor, mennyit, hogyan

A hasrafektetés az a néhány perc, amikor a baba hason fekve emeli a fejét. Ez erősíti a nyak-, váll- és hátizmokat, és megalapozza a fordulást, a mászást és később az ülést.

Mikor kezdjük

Már az első hetekben elkezdhető, néhány perces alkalmakkal, ébren és felügyelet mellett. A kezdet nem feltétlenül a padlón van: a szülő mellkasán, félig hátradőlve fekve ugyanúgy hasrafektetés, csak kevésbé ijesztő az újszülöttnek.

Mennyit

Az irányelvek nagyjából napi egy órát javasolnak három hónapos korra, de ezt nem egyben kell teljesíteni. Nyolc-tíz rövid alkalom pelenkázás után sokkal reálisabb, mint egyetlen hosszú menet.

Ha tiltakozik

A sírás legtöbbször nem a gyakorlat elutasítása, hanem kényelmetlenség. Négy dolgot érdemes végignézni: nem közvetlenül evés után van-e, elég meleg-e a felület, van-e valami nézni való szemmagasságban, és nem túl sokáig tart-e.

Egy félhold alakú hasrafektető párna a mellkas alatt megemeli a felsőtestet, így a babának kevesebb erőfeszítés fejet emelni. Segít az is, ha a szülő szemben lefekszik a földre: a legérdekesebb dolog az arc.

Milyen felületen

Kemény, de nem hideg felület a legjobb. Egy vastagon bélelt játékszőnyeg vagy egy összecsukható habszőnyeg megfelelő: elég szilárd ahhoz, hogy legyen mibe megtámaszkodni, és elég meleg ahhoz, hogy ne legyen kellemetlen.

A puha ágy vagy a paplan nem alkalmas, mert a baba belesüpped, és nehezebb megtámaszkodnia a karjával.

Mit figyeljünk

Három hónapos kor körül a legtöbb baba alkarra támaszkodva stabilan tartja a fejét. Ha ez négy hónapos korig sem alakul ki, vagy a baba tartósan az egyik oldalra fordítja a fejét, érdemes szóba hozni a védőnőnél vagy a gyerekorvosnál.

A hasrafektetés mindig ébren és felügyelet mellett történjen. Alváshoz a baba a hátán fekszik, sima, kemény matracon, párna és puha tárgyak nélkül.